Szép Ernő életében megjelent utolsó nagyobb szabású prózai munkája az Emberszag (1945), 1944 iszonyatának szinte naplószerű, szubjektív, de minden részletében pontos krónikája, s mint ilyen a magyar háborús irodalom jellegében is egyedülálló műve.
Szép Ernő alig három hét eseményeit beszéli el, szól a csillagos házról, ahová költöznie kellett, majd arról, hogy szenvedő társaival együtt sáncot ásni hurcolják – hatvanéves ekkor -, éheztetik, kínozzák, megalázzák.
Csupa szörnyűség, amit elmond, de mintha csak csevegne, mintha normális eseményekről beszélne.
