Leírás
„Száz – de mi?
Tulajdonképppen egy – terjedelme miatt – nagyregénynek is nevezhető mű fejezeteinek száma. A regény címe a lehető legegyszerűbb, de mégis nagyon sok mindent hordoz magában, száz évet, pontosabban a Trianon óta eltelt száz évet. Puskás ugyanis tudatosan úgy építette fel első művét, hogy a könyv szerkezete is kérdéseket vessen fel: a fejezeteket (illetve ezeket inkább két-három oldalas kis novelláknak nevezném, mert úgy is megállják a helyüket) visszafelé számozta, majd egy érdekes sorrend alakul ki: 0, 99, 98, 2, , a vége pedig így értelemszerűen 49 és 50 lesz, maguk a történetek is ezeken a szálakon futnak, a jelenből a múltba meg visszafelé.
Nincsenek személy- és településnevek, de ha az ember egy kicsit is ismeri Erdély és Kelet-Európa történelmét, az, hogy mik történtek ebben az időben, akkor könnyen el tudja helyezni a szereplőket és a történeteket.
Sok-sok olyan ismert erdélyi, székelyföldi történet jelenik meg hétköznapi emberek sorsába ágyazva, amelyek meghatározták az elmúlt száz évet, legyen szó az első és második világháborúról, 1956-ról, Trianonról, illetve legfőképp a pontosan harmincegy évvel ezelőtti marosvásárhelyi fekete márciusról – ezzel is kezdődik, mert a bevezető, a 99-es számot viselő fejezet arról az egyelőre nem nagyon feldolgozott történetről szól, hogy egy magyar „szabadcsapat” hogyan ment be Marosvásárhely főterére segíteni a bajbajutott magyarokon […] Puskás nem kendőzi el, ezek a rövid sztorik mind-mind megtörténtek, a szerző fantáziája nem sok fikciót kellett melléje keverjen.”
