Leírás
Egy fiatal rovartudós (Eiji Okada) szállást keres éjszakára a dűnék között. A falusiak segítségével eljut egy homoktölcsér alján, a kis kunyhójában, önkéntes száműzetésben élő özvegyhez (Kyoko Kishida). Csak egy éjszakára kér szállást, de reggel, amikor el akarja hagyni az asszony házát, kiderül, hogy csapdába esett: a tölcsérből nincs kiút.
Így hát ott marad az özveggyel, akinek szüksége van a férfi segítségére. Az asszony eddig egyedül élt és éjjel-nappal lapátolta a házát, és az egész falvat betemetéssel fenyegető futóhomokot. A férfi először minden lehetőséget kihasznál a menekülésre, de egyik sem jár sikerrel, s amikor végre alkalma lenne szökni, már ő nem megy el, hanem önszántából visszatér a tölcsér aljára és tovább vállalja az embertelen feladatot. Az özvegyasszony mellett lassan igazi társra, otthonra, értelmes munkára lel és ő is a dűnék „foglyává” válik.
Így hát ott marad az özveggyel, akinek szüksége van a férfi segítségére. Az asszony eddig egyedül élt és éjjel-nappal lapátolta a házát, és az egész falvat betemetéssel fenyegető futóhomokot. A férfi először minden lehetőséget kihasznál a menekülésre, de egyik sem jár sikerrel, s amikor végre alkalma lenne szökni, már ő nem megy el, hanem önszántából visszatér a tölcsér aljára és tovább vállalja az embertelen feladatot. Az özvegyasszony mellett lassan igazi társra, otthonra, értelmes munkára lel és ő is a dűnék „foglyává” válik.
A filmben élő egységként lefestett homoktenger képei lenyűgözőek. Takemitsu varázslatos muzsikája pedig minden képet elvarázsol, élővé tesz, a durva dobszótól egészen az érzéki hangokig, mintha csak a homok sóhajtana.
1966-ban Hiroshi Teshigahara a Homok asszonya című filmjéért a legjobb rendező és a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díj jelölést kapott.
F/5331/J – 16 éven aluliak számára nem ajánlott.
