Virágszépzöld Anna – Bukovinai székely népmesék, mondák legendák Kiárusítás

Az unokáim elpilledtek, és ,,fészkelni” kezdenek. Gáborka a fűtőtest elé terít egy takarót és ráheveredik, Lívia felmászik az ágyra, és ráfekszik a ,,selyem párnára”. Két kézzel összemarkolja a négy-öt pelenkából álló ,,busziját”, majd szorgalmasan markolászni kezdi a már kétes tisztaságú rongycsomót. Elálmosodott. Kedvesen kérlelni kezd: – Mamó, mondd el a ,,hája, máját”! – Nekem meg a ,,hím, hám, humot!” – szólal meg Gabóca. Lívia mellé ülök, és mesélni kezdem a legkedvesebb meséjét. A róka, mint récepásztort. Fényes tekintettel, mosolyogva figyelnek a gyerekek. Alig várják, hogy anyóka végre megkérdezze a medvétől: – Tudsz-e szépen énekelni? – Hogyne tudnék! Mam-mam-ma, mam-mam-ma! – velem mammognak. A farkassal együtt tutulnak, a róka versikéjét meg egyenesen harsogják: ,,Hája, mája réce lába, begye, nyaka tepertője, hasam legyen temetője! Tyű!” Aztán következik Gábor kedvenc meséje, A tréfás farkas. Szóról szóra tudják. Hím, hám, húm, megeszlek! – kiáltják egymásnak. Felelevenednek, felugrálnak, és ismét hancúrozni kezdenek.