Kötésmód: kartonált
Miközben évtizedek óta töretlen a nemzetközi múzeumi láz, egyre több kérdés vetődik fel az intézmények terjeszkedésével kapcsolatban. Van-e értelme a civilizáció minden jelenségét, a kortárs művészet megannyi irányát prezentálni, főleg, ha szemfüles és nagy tőkeerejű magán- vagy céges gyűjtemények szerzik meg a jelentős alkotásokat? Számos múzeum elfordul a kollekció fejlesztésétől, és a közönségcsalogató időszaki kiállításokra koncentrál. Merészebb javaslatok szerint kiállításokra sincs szükség, ha az épület eléggé látványos és szolgáltató jellegű a kulturális turizmus igényeinek kielégítésére. De múzeum ez még vagy már szabadidőközpont?
Az utóbbi évtizedekben meghatározó szerephez jutnak az üzleti világ vagy a magánemberek által fenntartott kollekciók, kiállítási központok. Több fejezet kitér a kérdésre, hogy ezeket saját értékeik szerint külön, avagy a közös, szakmai szempontok szerint indokolt kezelni.
Az elmúlt években tartott előadások, publikált tanulmányok egybeszerkesztésével, újraírásával megszületett könyv nagy terjedelmet szentel a német nyelvű régió és a közép-kelet-európai országok helyzetének. A nemzetközi összehasonlítás nem titkolt célja, hogy a gyakran leegyszerűsítő hazai ítéletek helyett árnyaltan, több szempont felől közelítve legyen gondolatébresztő a honi intézményekre nézve is.
ÉBLI GÁBOR (1970) esztéta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanít.
Megjelent könyvei:
– Az antropologizált múzeum. Közgyűjtemények átalakulása az ezredfordulón (2005)
– Magyar műgyűjtemények 1945-2005 (2006)
– Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra. Esettanulmányok a jelenkori magyar gyűjtéstörténetből (2008)
