A Trecento költészete és a zene Legjobb ár

Kádár Anett Julianna zenei tanulmányait a Debreceni Egyetem Zeneművészeti karán zeneelmélet-szolfézs, karvezetés szakon végezte, ezzel párhuzamosan az olasz szakot is befejezte a bölcsészkaron, másodévesen OTDK különdíjas, negyedévesen OTDK első helyezett lett. Kutatásait és eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia Pro Scientia Aranyéremmel ismerte el, rendszeresen jelennek meg publikációi hazai és külföldi szaklapokban. Jelenleg a Debreceni Egyetem magyar és összehasonlító irodalomtudományok doktori iskolájának doktorjelöltje, disszertációját az Isteni Színjáték zeneiségéből írja.

A kiindulópont ezúttal is a „szent vátesz”, Dante, a „költők legmagasabbja”, s rögtön utána – vagy inkább mellette – Petrarca, az olasz irodalom időben és nagyságban második világirodalmi óriása. Két halhatatlan poéta, akiknek öröklétéből a zenei „örök megújhodásokra” fókuszál ez a mű a reneszánsztól a romantikáig, az olasz kultúra két tündökletes fénykorát éppúgy összekötve, mint költészet és zene testvérmúzsáit, hasonlóságaikban és ellentéteikben, kölcsönhatásaikban és feszültségeikben, de mindig és mindenképpen izgalmas és tanulságos viszonylatokban. S mindeme kettősségek mellett nem mellőzve az – irodalmi és zenei – italianisztika és komparatisztika „összhangzásait” sem, az olasz–magyar kapcsolattörténetet zenetörténeti dimenzióit, a csúcson Liszt Ferenc európai és univerzális géniuszával. (Madarász Imre)