Leírás
„Hogyan építsünk a Balaton-parton?” – a két világháború közötti publikációkban egyre gyakrabban jelent meg a kérdés, majd a Balatoni Intéző Bizottság 1929-es megalapítása adta meg a lehetőséget először az egységes rendezésre és fejlesztésre. A könyv a Balaton-part huszadik századi építészetének történetéről szól, a gazdagon illusztrált kiadvány korszakokra bontva ábrázolja a Balaton régió építészetének kialakulását.
Elsősorban azokat a regionális szintű koncepciókat vizsgálja, amelyekkel a korabeli építészek, köztük Kotsis Iván, Farkas Tibor vagy Polónyi Károly a tópart építészeti problémáira megoldásokat kerestek. A tervezéstörténet fókuszában az első Balatonkörnyéki Regionális Terv áll, amely 1965-ben elnyerte a Nemzetközi Építészszövetség (UIA) Abercrombie-díját. A könyv azonban az előzményeket és a következményeket is bemutatja: a háború előtti kísérletező megoldáskeresést és a táj hetvenes-nyolcvanas évekre kialakuló torzulásait a Balaton történetének tágabb kontextusában elemzi.
Az egyes korszakokat a rekreációs célú építészet jellegzetes alkotásai illusztrálják. A könyv részletesen bemutatja a háború előtti és utáni nyaralóépítés minta- és típusterveit, valamint a szezonális használatú vízparti strandok, kempingek, vendéglátóhelyek és szállásépületek korabeli terveit. Az épületek könnyed megformálásában a tervezők kísérletező mentalitása tükröződik: invenciózus szerkezeti kialakításuk a Balaton-parti modern építészet védjegyévé vált. Bár a huszadik század örökségéből egyre kevesebb emlék marad fent, a köztudatban ma is meghatározó képként élnek ezek a szezonális karakterű vízparti épületek.
A könyv a Balaton-part huszadik századi építészetének történetéről szól. Elsősorban azokat a regionális szintű koncepciókat vizsgálja, amelyekkel a korabeli szakemberek, köztük Kotsis Iván, Farkas Tibor vagy Polónyi Károly a tóparti építészet problémáira megoldásokat kerestek. A minta- és típustervek elemzésén túl a rekreációs célú építészet jellegzetes funkciói illusztrálják a korszakos fejlesztéseket. A szezonális használatú vízparti strandok, kempingek, vendéglátóhelyek, valamint a nyaraló- és szállásépületek könnyed megformálásában a tervezők kísérletező mentalitása tükröződik. Invenciózus szerkezeti kialakításuk a Balaton-parti modern építészet védjegyévé vált. Bár a huszadik század örökségéből egyre kevesebb emlék marad fent, a köztudatban ma is meghatározó képként élnek ezek a szezonális karakterű vízparti épületek.
Elsősorban azokat a regionális szintű koncepciókat vizsgálja, amelyekkel a korabeli építészek, köztük Kotsis Iván, Farkas Tibor vagy Polónyi Károly a tópart építészeti problémáira megoldásokat kerestek. A tervezéstörténet fókuszában az első Balatonkörnyéki Regionális Terv áll, amely 1965-ben elnyerte a Nemzetközi Építészszövetség (UIA) Abercrombie-díját. A könyv azonban az előzményeket és a következményeket is bemutatja: a háború előtti kísérletező megoldáskeresést és a táj hetvenes-nyolcvanas évekre kialakuló torzulásait a Balaton történetének tágabb kontextusában elemzi.
Az egyes korszakokat a rekreációs célú építészet jellegzetes alkotásai illusztrálják. A könyv részletesen bemutatja a háború előtti és utáni nyaralóépítés minta- és típusterveit, valamint a szezonális használatú vízparti strandok, kempingek, vendéglátóhelyek és szállásépületek korabeli terveit. Az épületek könnyed megformálásában a tervezők kísérletező mentalitása tükröződik: invenciózus szerkezeti kialakításuk a Balaton-parti modern építészet védjegyévé vált. Bár a huszadik század örökségéből egyre kevesebb emlék marad fent, a köztudatban ma is meghatározó képként élnek ezek a szezonális karakterű vízparti épületek.
A könyv a Balaton-part huszadik századi építészetének történetéről szól. Elsősorban azokat a regionális szintű koncepciókat vizsgálja, amelyekkel a korabeli szakemberek, köztük Kotsis Iván, Farkas Tibor vagy Polónyi Károly a tóparti építészet problémáira megoldásokat kerestek. A minta- és típustervek elemzésén túl a rekreációs célú építészet jellegzetes funkciói illusztrálják a korszakos fejlesztéseket. A szezonális használatú vízparti strandok, kempingek, vendéglátóhelyek, valamint a nyaraló- és szállásépületek könnyed megformálásában a tervezők kísérletező mentalitása tükröződik. Invenciózus szerkezeti kialakításuk a Balaton-parti modern építészet védjegyévé vált. Bár a huszadik század örökségéből egyre kevesebb emlék marad fent, a köztudatban ma is meghatározó képként élnek ezek a szezonális karakterű vízparti épületek.
