Leírás
A rendszerváltás kora egyben a nagy emlékezőké is, soha nem volt hősöké, háryjánosoké. Az ember már csak a „mi módon festik át megint a valót?” szorongásával vehet kézbe egy emlékiratot. Nem így az 1926-ban született dr. Luczay Zoltánét – kedves atyai barátomét -, amelynek lapjain az évtizedek óta jól ismert történetek változatlanul és a szerzőre mindig is jellemző életszemlélettel, humorral és bölcsességgel jelennek meg. De még szembeszökőbb emberséggel, esendőségünk vállalásával – és morális tartással. Történelmünk viharai szülőhelyéről, Dél-Erdélyből a visszacsatolt Észak-Erdélybe, onnan a Dunántúlra, a messzi szovjet hadifogságba, szabadulásakor Rákosi Magyarországába röpítették, élete derekán a Kádár-korban kellett helytállnia. Tárgyszerűen és objektivitással ír, hiteles, tényekkel alátámasztott korrajzot nyújt, színes történetekkel átszőve. Kritikai észrevételeit nem rejti véka alá, ám mindig az értékkeresés és a szeretet vezérli. A szeretet, amely – összetartó vasutas családjában – kiskorától fogva dédelgette, és amelyet a BÁV vezérigazgatójaként is végtelen türelemmel igyekezett továbbadni övéinek és mindazoknak, akiket hazánkban megsegíthetett. (Ballai László)
