Kötésmód: puhatáblás
Minden egyes szilánk, ami ezekben a versekben megjelenik, kimerevíti az időt, felnagyítja a pillanatot, s a pillanatban bukdácsoló, érző, élő embereket. Mozdulatok, hiány és várakozás elevenedik meg előttünk, egy ember élete áll össze, lépései a maga útján, melyek néhol nem engedik látni a kiutat, ennek ellenére érződik, hogy ezek a versek vezetnek, visznek bennünket magukkal, valahová.
A kötet erőteljesen hordozza magában a négy évszakra utaló cikluscímekkel az előrehaladás, az időmúlás és a változás hatását. Múlik bennük az idő, s tolja magával tovább az olvasót. Ahogyan formálódik az idő nyomása alatt az ember, a lélek, úgy formálódik a kötet hangulata, lassan áttevődik a témák fókusza.
A kötet végére már olyannyira kinyílik az egészlegessé vált világ, hogy a lírai én már kifelé tekint, mintegy részévé válik egy még nagyobb egészlegességnek: a világnak, a nőknek, az emberiségnek és annak az elkerülhetetlen sorsnak, ami minden ember sajátja, s ami mindnyájunk esetében mutatja azt, hogy senki sem kerülheti el a fájdalmat, a szenvedést, a gyászt, a félelmet, és kapaszkodót keres, mert fogózkodni szeretnénk valamibe mindannyian, lépdelni szeretnénk előre mindannyian. Azt hiszem, jó ezekbe a versekbe kapaszkodni.”
Terék Ann
