Leírás
A klasszikus ókorban a betegek többnyire a gyógyítás istenének, Asklépiosnak a szentélyeiben kerestek enyhülést és gyógyulást. A szentélyekben gyakorolt gyógyító kultusz magában foglalta az Asklépiosnak bemutatott áldozatokat, a rituális tisztálkodást és a gyógyító alvást. Az álmok utasításokat adhattak a kezelésekre. Csodás gyógyulások azonban nem csak az Asklépieionokban következtek be, és nem csak ezek a szentélyek nyújtottak reményt a súlyos betegeknek. Florian Steger a római császárkorból származó válogatott példákon keresztül egyrészt ismerteti a kiemelkedő Asklépios-szentélyekben, különösen Epidaurosban és Pergamonban folyó gyógyítást, másrészt bemutatja, hogy a pergamoni orvoslás jelentette a korszak egészségügyi fénykorát. A feliratos gyógyítási beszámolók és az ünnepelt szónok, Publius Aelius Aristeidés orvosi naplója szemléletes képet adnak a mindennapok orvosi gyakorlatából. Az asklépiosi orvoslás fontos része volt a római császárkor differenciált egészségügyi és gyógyító piacának.
