Leírás
A hatvanéves Ballai László drámai trilógiával ünnepel – amelynek darabjai évtizedek során szilárdultak egymás mellé -, megidézve az irodalom legnagyobb korszakát. Akkor minden polgár ismerte Homérosz műveit, és alig várta, hogy hősei és hősnői életre keljenek a színpadon, amikor a kar már bevonult. Tudták, hogy Agamemnónt a palotájába belépve legyilkolják, a hazatérő Odüsszeusz nem ismer házára, hazájára, álorcásként kell színlelnie, amíg el nem jön a pillanat. Tudták, hogy valamennyien álorcát viselünk, de nem mindenkinek adatik meg, hogy tettekkel is büszkélkedjen, midőn a halál orcájába néz. Ám a proszkéneionról röppenő szavakra sok ezernyi szív dobog fel, és a katarzis szárnyain istenek magasába repülünk.
