Leírás
„A recept az orvosi szöveghagyomány egyik legősibb szövegtípusa, amely kezdettől fogva fontos közege a gyógyításhoz kapcsolódó tudás megosztásának. Egyfajta kulturális lábnyomként őrzi és örökíti tovább az egyes korok és nemzetek társas-kulturális gyakorlatát a gyógyításban, és számos más praktikus tevékenység elvégzésében.
Kuna Ágnes kötete betekintést nyújt a recept alakulástörténetébe, azon belül is elsősorban a 16-17. századi magyar receptirodalom jellegzetességeibe. Ehhez a pragmatikai megközelítés és a kognitív nyelvszemlélet szolgál elméleti keretként. A vizsgált korban az orvoslást nagy heterogenitás jellemzi: az antik és az arab medicina, a tanult orvoslás, a keresztény hit, továbbá a népi, empirikus gyógyítás hagyománya egyaránt jelen van. A kötet a recept szövegtípusát ebben az összetett kulturális és társadalmi kontextusban vizsgálja, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy újabb és a korábbinál átfogóbb ismeretekkel gazdagodjunk a magyar orvosi szaknyelv kezdeti időszakáról.”
Kuna Ágnes kötete betekintést nyújt a recept alakulástörténetébe, azon belül is elsősorban a 16-17. századi magyar receptirodalom jellegzetességeibe. Ehhez a pragmatikai megközelítés és a kognitív nyelvszemlélet szolgál elméleti keretként. A vizsgált korban az orvoslást nagy heterogenitás jellemzi: az antik és az arab medicina, a tanult orvoslás, a keresztény hit, továbbá a népi, empirikus gyógyítás hagyománya egyaránt jelen van. A kötet a recept szövegtípusát ebben az összetett kulturális és társadalmi kontextusban vizsgálja, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy újabb és a korábbinál átfogóbb ismeretekkel gazdagodjunk a magyar orvosi szaknyelv kezdeti időszakáról.”
