Leírás
Kunoss Endre szótárszerkesztő, költő, lapszerkesztő, ügyvéd volt; a Sárvártól nem messze található Egyházashetyén született 1811ben, és a Fejér megyei Kálózon hunyt el 1844ben.
Bekapcsolódott a nyelvújító mozgalomba. Az idegen szavak elleni küzdelem fontosságáról terjedelmes tanulmányt jelentetett meg 1831ben a Tudományos Gyűjteményben.
A reformkorban a „magyarító szótár” kérdése élő és eleven téma volt. A Gyalulat előszavában elpanaszolta, hogy nincs olyan kézikönyvünk, melly a nyelvünkbe becsúszott s itten meghonosult idegen származású korcsszavakat magában foglalja, és az azoknak megfelelő magyar szavakat kimutatná”.
Hozzávetőleg 250 ma is használt nyelvújítási szót köthetünk valamilyen formában Kunoss Endréhez. Ezek közül néhány: alapelv, besoroz, fametszet, gyógyír, hízeleg, környezet, letét, mérnök, műegyetem, népies, segédtiszt, személyzet, szenvedélyes, védnök, vegyész, versenytárs, versszak, vészmadár, vigalom, vihar, villany.
A most reprintben közreadott Gyalulatban javasolt új szavak közül nem mindegyik vert gyökeret a magyar nyelvben. Némelyiket ma már különös hangulatúnak, megmosolyogtatónak érezzük. Példák a Gyalulatból olyan szavakra, melyeket nem fogadtak el a magyar nyelvhasználók: akcentus: hangnyomat, alarm: hadzaj, ambitio: hírszomj, antimonium: dárdany, bassus: fenékhang, contour: körrajz, dictator: parancsár, dunyha: takoródzó, matróz: hajócseléd, mitológia: hitrege tudomány, periféria: körülett, pilula: lapdacs, sróf: tekerőcs, szerenád: alkonydal, szirén: habszűz, vignette: címkép, witzeskedik: eszméskedik.
Kunoss Ede nyelvészeti, nyelvtudományi munkássága mind a mai napig nincs részletesen feldolgozva, a Szófüzér és a Gyalulat magyarító szótárainak a nyelvújításban betöltött szerepe tüzetesen még nincs feltérképezve. A Gyalulat mostani reprint kiadása talán hozzájárul ezeknek a hiányoknak az eltüntetéséhez.
