Kötésmód: puhatáblás
Az individuálpszichológiai gyermekpszichodráma vagy játékdráma egyik sajátossága a pszichoterapeuták különleges viszonya a gyerekekhez: olyan egyenrangú partnereknek tekintik őket, akik saját problémáik játékos formában történő feldolgozásával képessé válnak átélt traumáik dramatikus rezilienciájára. A gyerekek teremtő képzeletének segítségével alakítanak ki egy olyan közös potenciális teret, „csodavilágot”, ahol minden másképpen van, ahol a dominancia/alárendeltség viszonyai megváltoznak. Az eljátszandó történeteket a gyerekek találják ki, ők osztják ki a szerepeket, döntik el a konfliktusok kimenetelét; ők a rendezők, a terapeuta az általuk kijelölt szerepet játssza.
A gyermekpszichodráma lehetővé teszi különböző problémákkal küzdő gyerekek (halmozottan hátrányos helyzetű, hiperaktív vagy inhibált, pszichoszomatizáló, szorongó, magatartás-problémás, jó képességeik ellenére az iskolában rosszul teljesítő gyerekek) egymást bátorító együtt játszását. Fontos a boldogságelv: a csodavilágban, a dramatisták és a gyerektársak által teremtett elfogadó, vidám, dinamikus légkörben a gyerekek jól érzik magukat.
A gyermekpszichodráma fő célkitűzése a jóvátétel. Ez egyrészt a gyerek életében elszenvedett traumák helyrehozását, rezilienciáját jelenti; másrészt annak elérését, hogy a mások által rossznak tartott, magában nem bízó, agresszív, magatartás problémás vagy zárkózott gyerek a csoport elfogadó légkörében saját magát is szeretetre méltónak, értékesnek ismerje fel. A terápia célja a gyerekek kiteljesítése: az egyébként kapcsolatteremtési nehézségekkel küzdő gyerekek felfedezik egymást, és képessé válnak arra, hogy saját képzelőerejük kibontakozásával a történetalkotásban, saját problémájuk szimbolikus feldolgozásával meggyógyítsák önmagukat.
