Hatodik ujj Olcsó

Nem nagy dráma, nem fáj, nem halálos…, de azért kínos. A tizenhat éves Pavel Roglev Münchenben él anyjával és annak második férjével, Heinrichhel, és a legjobb úton halad afelé, hogy kiköpött német úrigyerek váljon belőle. Egy csak a bökkenő: ahhoz, hogy nevelőapja hivatalosan adoptálhassa, szükség lenne biológiai apjának, Ljubennek a lemondó nyilatkozatára. Ő viszont Bulgáriában él, egy vidéki kisvárosban, és még ott is a társadalom legperemén, „szakadt helyi alkeszként” tengődik. A legjobb lenne gyorsan letudni vele ezt az ügyet, aztán örökre megszabadulni tőle, mint egy amputálható rendellenességtől. Ám Pavel és Heinrich villámlátogatása a remélt aláírásért váratlan fordulatot vesz, amikor Heinrich a fejébe veszi, hogy segíteniük kell Ljubenen… A szürreális kelet-balkáni környezetbe csöppenve Pavel ütközésig rántott botkormánnyal próbálja visszanyerni az uralmat fejtetőre álló én- és jövőképe fölött. Közben a nagy Ő is felbukkan a színen, a vagány túlélőbajnok, Eva személyében. A bolgár popirodalom újabb letehetetlenül szórakoztató darabja magyarul!

„Apám mintha hirtelen kilépett volna a mámoros nirvánájából. Feláll az asztaltól. Megrázza a fejét. Kissé dülöngél, de a tekintete furcsamód józannak tűnik. Felém fordul, és ujjával rám mutat.
– Fillér, tudod, ki ez? – kiáltja. – Tudod? Ez itt Pavelke. Idejött…
– Hát jó, jó – motyogja Fillér. – Hazajárnak a gyerekek.
Mindenki felém fordul.
– Azért jött ide, hogy írjak neki alá valami iratokat, de ezt nekem nem adják be! Ez összeesküvés. Ösz-sze-es-küvés. Tudom, ki áll emögött. El akarják emészteni a fiút! Még hogy árva lenne Pavelke, amikor még él az apja! Tudod te, mit csinálnak az árvákkal? Kiszedik a szerveiket. És nem csak ezt. Kísérleteznek rajtuk. Lobotómiát végeznek. Azok ott, odafönn, ezért akarják elhitetni velünk, hogy árva. Írd alá, írd alá! És elém tolnak egy üres lapot…
A szívem úgy ver, mintha megkergült volna. Az arcomat elönti a vér. Megőrült, ez az ember megőrült!
– Azok ott fönt! Szemétládák, ismerlek én benneteket, mint a rossz pénzt, úgy ismerlek. Nem írok alá semmit! No pasaran! Miszlikre tépem ezeket a papírokat! Elégetem! A seggem törlöm ki velük!”

Deljana Maneva (1969) dramaturg, forgatókönyvíró, a szófiai Új Bolgár Egyetem oktatója. A 2024-ben elhunyt Alek Popov feleségeként közreműködött férje írásainak szerkesztésében, és a Londoni küldetésből készült nagy sikerű film egyik forgatókönyvírója volt. Ez az első saját regénye.