Kötésmód: füles, kartonált
„Kétféle konzervativizmus van, az egyik metafizikus, a másik empirikus. Az első a szent dolgokban való hiten alapul, és azon a vágyon, hogy ne hagyjuk ezeket profanizálni. […] Empirikus megnyilvánulásában a konzervativizmus speciálisan újkori jelenség, reakció a reformáció és a felvilágosodás által megindított, nagyszabású átalakulásra. […] A konzervativizmus olyan érzésből ered, amelyet minden felnőtt ember ismerhet: abból az érzésből, hogy a jó dolgokat könnyen megsemmisíthetik, de nem könnyű azokat létrehozni. Ez különösen igaz azokra a jó dolgokra, melyeket kollektív birtokként élvezünk: a békére, szabadságra, törvényre, előzékenységre, közösségi szellemre, a tulajdon és a családi élet biztonságára, mindarra, amely mások együttműködésén alapul, s egyedül semmiképp sem lehet megszerezni. E dolgok gyorsan, könnyen és vígan megsemmisíthetők, létrehozásuk viszont lassú, fáradságos és unalmas. Ez a 20. század egyik tanulsága.
