Leírás
Egy paradigmaváltás korában élünk, amikor az autoriter rendszerek akár egy emberöltőre is berendezkedhetnek. A történetírás pedig – ahogy mindig is szokott – idomul hozzá. Mivel a hatalom megrendelési igényei egyre kevésbé szofisztikált formában jelentkeznek, erre a történetírásnak is reagálnia kell. A „politika szolgálólánya” szerep, s ezáltal az autoriter vagy autokratikus múlt megszépítése és történelmi előképként való megjelenítése újból előtérbe kerül, és a tisztességes szakmának megint vissza kell nyúlnia a régi jó pozitivizmus faktográfiájához.
Azoknak a történészeknek azonban, akik az írástudó morális felelősségét is érzik, azoknak lehet, hogy ismét nagy narratívákat kell írniuk, de biztos, hogy makrokérdésekre (akár mikromódszerekkel) makroválaszokat illik keresniük. Amíg ezeket megtaláljuk – s gyanítom, nem megy majd könnyen és gyorsan -, addig legalább igyekezzünk világos különbséget tenni a történettudomány, a történetírás és a történetművelés között.
