Kedvezmény Az első félidő

Egy kisfiú találkozik Al Capone-val… (Nem kell megijedni, nem az amerikai rablóról van szó.) – Jön! Barta, a folyosóra kiküldött megfigyelő rohant be az osztályba ezzel a figyelmeztető csatakiáltással. A zsibongás egyetlen pillanat alatt szinte varázsszóra elcsendesedett. Latin következett, a szigorú Vörös tanár úr órája. A IV. b. osztály mély csöndben várta tanár úr belépését. Latkóczy, az osztály első tanulója elmélyedve hajolt a latin nyelvtan hófehér lapjai fölé. Latkóczynak, a tiszta jelesnek, a könyvei is tiszták voltak, de jeltelenek. Nem éktelenítették el tintapecsétek, ceruzajegyzések, ostoba rajzok, vagy csúf szamárfülek. A szemüveges, komolyarcú fiúcska ajkai szüntelenül mozogtak, mintha Latkóczy imádkozott volna. A könyv nélkülit ismételte magában immár talán századszor. Pedig már otthon is tudta kifogástalanul, de Vörös tanár úr szigorúsága és szúrós átható nézése előtt még a tiszta jelesek is bizonytalanok és bizony akadoznak néha. Latkóczy előtt Dégen ült, az osztály sportvezére. Tagbaszakadt, erős fiú, bikanyakkal és szelíd kék szemmel. Minden futballmeccs, kirándulás és tornaóra hőse. A tanulás már nem ment olyan jól, de sebaj, Latkóczy nem volt stréber és szívesen kisúgta a pácból ha lehetett…