Kis magyar konyha – Hagyományos receptek Exkluzív ajánlat

A magyar konyhát régebben az jellemezte, hogy különlegesen ízletes, de cseppet sem könnyű fogásokat kínált. Ma már – mivel a disznózsír helyett legtöbbször olajat használ és csínján bánik az erős fűszerpaprikával és zöldpaprikával – a modern magyar konyha hozzásimult, hozzáfinomodott a nemzetközi ízléshez, de nem veszítette el eredeti, sajátos jellegét. A magyar konyha, főleg a húsételek ízesítésénél ma is szívesen használja a fűszerpaprikát (pirospaprikát), a vöröshagymát, a (füstölt szalonnát, a zöldpaprikát, a paradicsomot és az enyhén savanykás tejfölt. Az „édes-nemes” és „csemege” jelzésű fűszerpaprikát bátran használhatjuk ételeink ízesítésére, mert egy cseppet sem csípős. (A receptjeinkben megadott mennyiségek az édes-nemes paprikára vonatkoznak.) Fontos tudni azonban, hogy a forró olajon a pirospaprika hamar megég és kesernyés mellékízt kap, ezért csak pillanatokig szabad a tűzön hagynunk. A híres pörkölt úgy készül, hogy a zsiradékon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, megszórjuk pirospaprikával, rögtön rádobjuk a kockára vágott húst – nehogy megégjen a paprika -jól elkeverjük és fedő alatt, saját levében pároljuk. Ha a leve elfőtt, mindig csak egy kevés folyadékot (vizet, csontlevet, húslevest, bort) öntünk alá, hogy ne főjjön, hanem inkább csak pörkölődjön, amíg meg nem puhul. Így lesz igazán jó íze! A kész étel levének elég sűrűnek kell lennie. A paprikás (pl. a borjúpaprikás, paprikás csirke) tulajdonképpen a pörköltből készül, csak annyi a különbség, hogy amikor a hús már megpuhult, sűrű hagymás levéhez kevés liszttel dúsított tejfölt keverünk, és az asztalnál külön tálban is kínálunk tejfölt hozzá. Még egy fontos jellegzetesség: számos ételt, a levesek, a főzelékek és a mártások többségét rántással vagy habarással sűrítik. A rántás készítése: a nem túl forróra hevített olajhoz vagy vajhoz adjuk a lisztet, és épp csak átforgatjuk rajta, ha világos rántásra van szükségünk, vagy aranybarnára pirítjuk, ha barna mártást akarunk készíteni. A forró rántást mindig hideg folyadékkal, a hideget pedig forróval keverjük simára. (Ha mégis csomósra sikerülne, átszűrve keverjük az ételhez.) A felengedés előtt gyakran különböző fűszereket teszünk a rántásba és néhány pillanatig együtt pirítjuk. A rántáshoz használt liszt inkább kevesebb, mint több legyen, mert a „vastag” rántás elrontja az ételt. A habaráshoz nem használunk zsiradékot, 2-3 evőkanál tejfölben vagy tejszínben keverjük simára a lisztet, és egy kevés folyadékkal (vízzel, csontlével, stb.) elkeverjük, ha így adjuk az ételhez, biztosan nem lesz csomós. Liszt helyett használhatunk étkezési keményítőt is. A receptek általában 4 személyre szólnak, ha nem, külön jelezzük.