Kötésmód: keménytáblás, védőborítóval
Cserna-Szabó András új novelláskötetében az utolsó magyarok – férfiak és asszonyok – csetlenek és botlanak a történelem színpadának véres és göcsörtös deszkáin. Végül vagy a világ pusztul el, vagy csak a magyarok halnak ki, mint egykor a dinoszauruszok, s még az Eltévedt Lovas sem tud segíteni. Nem túl reménykeltő és optimista ez a könyv – még szerencse, hogy a szerzőnek volt annyi esze, hogy ezeket a történeteket végül nem írta meg.
Az örök túlvilágra megyünk?” – kérdezi Szabolcs.
„Hát nem is egy hajdúszoboszlói wellnesshétvégre, kicsibarátom”, szól a tréfás kedvű Griff.
„Érdekes, már nem is fáj annyira. Pedig a pálinka ottmaradt.”
„Mindjárt jó lesz. A túlvilág a legjobb pálinka. Nem fáj semmi. Nekem elhiheted, vadmagyar.”
Szabolcs a messzeségben megpillantja a Halálfát, és rajta egy fényes odút. Hirtelen olyan sóvárgás fogja el a világosság után, amilyet életében sosem érzett.
A Griff még annyit mond: „Kérem, csatolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást!”




