Kötésmód: puhatáblás
A Rokonok életteljesen megjelenített emberi végzetdráma, amelyben – Schöpflin Aladár szerint – egyfelől „minden alak egy-egy darabkája a magyar világnak, valamennyi együtt pedig pontosan felismerhető szimbóluma középosztályunk egyik legerősebb összetartó kapcsának”, hogy szegről-végről mindenki atyafiságos viszonyban áll mindenkivel, másfelől pedig ez a regény is Móricz ős-élményétől kapja sugárzását: „a különböző társadalmi osztályú és jellemű emberek házassági együttélésétől”. Móriczban kialakult az a meggyőződés, hogy „a feleség mindig egy kicsit állatszelídítő, a férj pedig tökéletlenül domesztikált fenevad”.
