Leírás
Timár Gábor, a könyv szerzője évtizedekig élt külföldön. 1991-ben professzori címet szerzett Torontóban, a Seneca College tanszékvezetőjeként. Az elsősorban történelmi műveiről ismert írónak eddig húsz regénye jelent meg angolul az USA-ban, és tizenkét magyar nyelven hazatelepülése után. Kedvenc történelmi korszaka a 20. század, benne a második világháború, szívesen megjelenített helyszíne pedig az angol gyarmatok.
Ezúttal rövidebb lélegzetű írásokat kötött csokorba, melyeknek vezérmotívuma a mindent legyőző szerelem. Az élet egyik fő mozgatóerejéül szolgáló érzést járja körbe, különböző korokba és történelmi háttérbe helyezve azt. „Úgy érzem, hogy az igaz szerelem olyan, mint egy betegség, amely nem gyógyítható. Ha viszont gyógyítható, akkor nem is igazi a szerelem… Akárhogy is van, azt hiszem, megegyezhetünk, hogy a szerelemnél csodálatosabb érzése nem létezik.”
Hét szerelmespár megpróbáltatásaival, kalandjaival ismerkedhetünk meg a könyvben. Timár Gábor az epizódok és a párok kiválasztásakor álomfoszlányait, a Bibliát és a családi krónikát használta fel. A történetek időutazásra invitálnak: Salamon király templomépítésének, Attila halálának az idejébe, a tatárjárás forgatagába, a boszorkányperek korába. Az író egyik őse történetét is regényesítette, ez az érdekfeszítő szál a 19. századi Bécset idézi meg. Az utolsó két elbeszélésben pedig az orosz polgárháború és a második világháború alatt találnak egymásra a szereplők.
Ezúttal rövidebb lélegzetű írásokat kötött csokorba, melyeknek vezérmotívuma a mindent legyőző szerelem. Az élet egyik fő mozgatóerejéül szolgáló érzést járja körbe, különböző korokba és történelmi háttérbe helyezve azt. „Úgy érzem, hogy az igaz szerelem olyan, mint egy betegség, amely nem gyógyítható. Ha viszont gyógyítható, akkor nem is igazi a szerelem… Akárhogy is van, azt hiszem, megegyezhetünk, hogy a szerelemnél csodálatosabb érzése nem létezik.”
Hét szerelmespár megpróbáltatásaival, kalandjaival ismerkedhetünk meg a könyvben. Timár Gábor az epizódok és a párok kiválasztásakor álomfoszlányait, a Bibliát és a családi krónikát használta fel. A történetek időutazásra invitálnak: Salamon király templomépítésének, Attila halálának az idejébe, a tatárjárás forgatagába, a boszorkányperek korába. Az író egyik őse történetét is regényesítette, ez az érdekfeszítő szál a 19. századi Bécset idézi meg. Az utolsó két elbeszélésben pedig az orosz polgárháború és a második világháború alatt találnak egymásra a szereplők.
