Leírás
Szigethy Gábor korabeli újságokat, napilapokat varázsol elő – akkor-friss híreket, eseményeket, szellemi folyamatokat, élethelyzeteket, sors és história szabta napi környülállásokat. Régiesen szólva, ,,kalászatokat” gyűjt a régi és hiteles források tükrében. De azonnal hozzáteendő: nem üres cikkgyűjtemények halmaza e könyv, hanem az elképzelt valóságelemek összefüggésrendszerének megalkotása. Akkori pillanatkép – személyes rekonstrukciókkal. Egy hatalmas kultúrtörténeti tudásanyagon keresztül vizsgáztatva.
,,A tegnapi újság talán halott. De a száz évvel ezelőtti? Papírtenger vesz körül, íróasztalom a mentőcsónak. Halálukat túlélt, szerencsésen életben maradt régi újságokat, folyóiratokat olvasok. Ismerkedem, barátkozom az elmúló idővel.”
Áttekintése a tanácskormány működésével indul, áthalad a 20. századi kronológián, Trianonon, második világháborún, koalíciós időkön, Rákosi-korszakon, ’56 forradalmán – és ami utána következik. Számos ismert és kevésbé ismert történelmi alakkal, íróval, színésszel és hétköznapi figurával.
E múltrekonstrukció a nyolcvanéves szerző számvetése és összegzése is egyben:
,,Miközben a széltől űzött felhőket figyelem az égen, Liszt Ferenc hajlott korában papírra vetett mondatát morzsolgatom magamban: Az én lelkem már nem a Helikon és Parnasszus felé irányul, az én lelkem a Tábor és Golgota hegyére vágyik.”
,,A tegnapi újság talán halott. De a száz évvel ezelőtti? Papírtenger vesz körül, íróasztalom a mentőcsónak. Halálukat túlélt, szerencsésen életben maradt régi újságokat, folyóiratokat olvasok. Ismerkedem, barátkozom az elmúló idővel.”
Áttekintése a tanácskormány működésével indul, áthalad a 20. századi kronológián, Trianonon, második világháborún, koalíciós időkön, Rákosi-korszakon, ’56 forradalmán – és ami utána következik. Számos ismert és kevésbé ismert történelmi alakkal, íróval, színésszel és hétköznapi figurával.
E múltrekonstrukció a nyolcvanéves szerző számvetése és összegzése is egyben:
,,Miközben a széltől űzött felhőket figyelem az égen, Liszt Ferenc hajlott korában papírra vetett mondatát morzsolgatom magamban: Az én lelkem már nem a Helikon és Parnasszus felé irányul, az én lelkem a Tábor és Golgota hegyére vágyik.”
