Leírás
joga van ostobának lenni. Ha ez a két dolog szerencsétlen módon találkozik, összegabalyodik, az érthető módon nem annyira örvendetes. Még kevésbé az, ha harmadik elemként megjelenik a magyar őstörténet.”
„Jelen könyv három részből áll. Az első részben módszertani ajánlásokat fogalmazok meg annak – remélhetően nem hiú – reményében, hogy lesznek olyan jelenlegi vagy jövőbeli amatőr őstörténészek, akik megfogadják és betartják azokat. A legterjedelmesebb, mondhatni központi rész – azaz a munka veleje – az óvatosságra okot adó témákra igyekszik felhívni a figyelmet. Az utolsó részben lehetséges kutatási témákra próbálom ráirányítani az érdeklődést, melyek érdemi megoldása valószínűleg erős lökést adna a magyar őstörténet-kutatás kátyúba ragadt szekerének. Igaz, a jelen helyzetet figyelembe véve, attól azért nem tartok, hogy ez a szekér eléri végcélját, hiszen túl sok a kocsis, s a lovak sem akarnak mindig
egy irányba húzni. De legalább a sárból kijussunk!”




