Mindig lesznek, akik világméretű konspirációs tervet sejtenek a tragikus események, a bonyolult ügyek, sőt minden nagyobb társadalmi irányváltás mögött is, Marylin Monroe halálától az ikertornyok összeomlásáig, a II. világháború okaitól Obama elnök származásáig mindenben, amit csak az emberiség élete elébük kínál.
David Aaronovitch kíméletlenül szedi ízekre a legismertebb összeesküvés-elméleteket. Úgy tűnik, egyiket-másikat – mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit – koronként újra elő is kell szedni, s felsorakoztatni minden bizonyítékot a feledékeny utókor számára, ami világosan megmutatja, hogy elejétől végéig kitaláció.
Aaronovitch arra bíztat, álljunk ellen a mitikus összefüggések kísértésének, ne higgyünk a szemfényvesztésnek. De ne higgyük azt se, hogy ez ilyen egyszerű: a jól tálalt teóriák uszályába belekavarodva láthattunk már okos embereket is. A szerző forradalmian fontos megállapítása, hogy az elvont gondolkodásúak számára afféle mitikus történelmi igazságszolgáltatásnak tűnhet a konspirációs megközelítés – például a Katrina idején volt, aki hajlott rá, hogy az évszázados kisebbségi létet feldolgozni segítő népmeseként értelmezze a New Orleans-i fekete negyedek „elárasztásáról” szóló fikciót.
